Hangszóró, más néven"kürt". Nagyon elterjedt elektroakusztikus jelátalakító részei, az elektronikus és elektromos berendezések hangjában láthatók benne. A hangszóró az akusztikai berendezések egyik leggyengébb alkatrésze, de az akusztika szempontjából az egyik legfontosabb alkatrész. Bár ez egy ilyen egyszerű eszköz, fejlesztése nem egyik napról a másikra valósul meg, hanem hosszú kutatás és számtalan ember' fáradságos erőfeszítése után, fokozatosan az érettség és a fejlődés felé. A találmány szerinti hangszóró azért van, hogy"eredeti hang reprodukáljon" bár számtalan tudós erőfeszítésén ment keresztül, ezt a célt a mai napig nem sikerült teljesen elérni, helyette más hangzású. , eltérő gyártási módszerrel és anyaghasználattal, hangszóró száz virágot virágozzon, váljon a hangvilág legragyogóbb és legragyogóbb kertjévé. A hangszóró beépített hangszóróra és külső hangszóróra oszlik. A külső hangszórót általában hangszóródoboznak nevezik, a beépített hangszóró pedig arra utal, hogy az MP4 lejátszó beépített hangszóróval rendelkezik. A hangszóró típusa nagyon sokféle, energiaelven változtat, hogy fel lehessen osztani elektromos típusra (nevezetesen mozgó tekercs típusú), statikus elektromosságra (nevezetesen kondenzátor típusú), elektromágneses típusra (nevezetesen nyelvrugós típus), piezoelektromos típusra (nevezetesen kristály típusra). ) várjon néhány fajtát.
Elektrodinamikus hangszóró
Az elektromos hangszóró a hangszóró prototípus szabadalma, amelyet 1874. január 20-án nyújtottak be. Ebben a hangszóróban a hangtekercs a tartórendszerrel mágneses térbe van helyezve, hogy a vibrációs rendszert axiális mozgásban tartsa. Akkoriban főleg relék, nem pedig hangszórók területén használták. 1877. december 14-én a Siemens szabadalmat kért egy bugle-ra. Mozgó hangtekercsre pergamenpapírt rögzítettek hangsugárzóként. A pergamenpapírból exponenciális kúp alakút lehetett készíteni, ami az első fonográfkorszakban a bugle tömör formája volt.
Az elektromos hangszórók alapelvei nem változtak az elmúlt évtizedekben, csak a tervezési részletek és alkatrészek javultak. A frekvencia-válasz tartomány dinamikus tartománya és a régebbi termékek egyéb vonatkozásai jelentős fejlődésen mentek keresztül. Az egyszerű szerkezetű, kiváló hangminőségű, alacsony költségű, nagy dinamikájú elektromos hangszóró a jelenlegi piac fősodorává vált.
Elektrosztatikus hangszóró
Az elektrosztatikus hangszóró a kondenzátorlemezre adott elektrosztatikus teljesítményt használja fel, és a hangszóró működését tekintve, szerkezetét tekintve, mivel a pozitív és negatív pólusok egymással szemben és a kondenzátor alakjában helyezkednek el, ezért kondenzátoros hangszórónak is nevezik. A hangszóró, mint elektroakusztikus jelátalakító, az elektromosság és a hangátalakítási összefüggések emberi megértésében kell kiindulnunk. Az elektromágneses hangokat 1837 óta használják. De ez csak 1876. február 14-én történt, amikor Alexander Graham Bell benyújtotta a történelem egyik legfontosabb szabadalmát: a"telefon," egy találmány, amely lehetővé tette, hogy az emberi hang messzebbre jusson, mint egy kiáltás. Azóta az elektromosság és a hang közötti konverziós kapcsolat mélyen az emberek szívében gyökerezik, és egyre többen tanulmányozzák.
1910-ben az SG Brown leválasztotta a hajtóerőt a membránról, és kifejlesztette az Armature fejhallgatót a rögzített hangok jobb lejátszásához. 1910-ben Baldwin kiegyensúlyozott armatúrás fejhallgatót fejlesztett ki. Az Armature headset egy mozgatható vaslemez (armatúra) egy U alakú mágnes közepén. Amikor az áram átfolyik a tekercsen, az armatúrát felmágnesezi és taszítja a mágnes, ami a membránt egyidejűleg mozgásra készteti. 1917-ben Wente és Thuras kapacitív mikrofonokat tervezett. Az 1930-as évek közepén megjelentek az elektrosztatikus hangszórók, amelyek a kapacitív mikrofonok elvén alapultak.
Elektrosztatikus monomer a könnyű súly és a kis rezgésszórás miatt, így az elektrosztatikus hangszóró a közép- és a magas frekvenciasávban működik, a hangminőség könnyű és finom, tele karakterisztikával, könnyű tiszta és átlátszó közepes és magas hangmagasságot kapni. De a hatásfoka nem magas, a hangnyomás-kimenet alacsony, a dinamika kicsi, a költsége viszonylag drága, és a gyengesége is.
Övhangszóró
Az elektromos hangszóró és az elektromágneses hangszóró technológia fokozatos kialakulása során az emberek elkezdték megérteni, hogy az ideális jelátalakítónak vékony filmet kell használnia, amely képes rezegni az áramban, és az emberek elkezdték elképzelni az övhangszórót.
Az övhangszórót főleg a közép- és magas frekvenciasávban használják. Lapos frekvencia átviteli görbéje, magas frekvencia felső határa miatt nagyon jó tranziens hatása van, így kényelmesen tud lineáris hangforrást képezni.
A Haier típusú hangszóró a sugárzás negyedik fajtája. Ez'egy nagyon elegáns változata a szalagszarvnak. Alumínium fólia vezetők fel-le nyomtatásából áll két műanyag fólia közé. Tekervényes redők, mint harmonika típus, a membránra merőleges mágneses térben elhelyezve, nem készült membrán a rezgés előtti és utáni minden fázisban, ez a hangsugárzás és rezgés irányára merőleges vízszintes irány, valamint a szomszédos vezetők a hangsugárzóban ellenkező irányú, hogy tanulmányozza a hullámosított rezgését, az első fél hetekben a levegő közötti ráncokba tud bejutni Mr. Figg (Fresnel, A Fresnel-elv felszabadul, és a hajtás alsó része kiszélesedik, lehetővé téve a levegő bejutását, mint ahogyan a ping-pong labda kézben nyomva nem repül messzire, de az ujjak között fel-le nyomva messzire tud repülni és a labda kiugrik.Ennek az elvnek megfelelően alacsony (könnyű) levegő, amely visszaszorul, ill. Előre a membránnál jól lefújható a Figg'elve szerint.A membránóra nagyon hatékony lehet, de alacsony frekvencián nehéz visszajátszani, kb. 100Hz-es alacsony frekvenciahatár mellett.
